Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben. Ha a tartásra jogosult gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, akkor eltartása távolabbi felmenőire hárul. Ha a tartásra jogosultnak nincs gyermeke, távolabbi leszármazói kötelesek őt eltartani. A tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon tartási kötelezettsége a távolabbi rokonét megelőzi. A tartásra szoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra hivatkozva, hogy a tartás sorrendjében közelebb álló rokonával szemben tartási jogosultságát érdemtelensége miatt nem érvényesíthetné. A rokontartás leggyakoribb esetei a szülőnek a gyermekével (gyermektartás), illetve a gyermeknek a szülőjével (szülőtartás) szemben fennálló tartási kötelezettségének bíróság előtti érvényesítése. Tehát, a szülőtartás, mint jogintézmény egyáltalán nem új. Az újdonság a 2016. napjával hatályba lépett rendelkezés, amely így szól: Aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy szerződés rendelkezése alapján köteles lenne, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől.
Az idős kor, betegség vagy fogyatékosság miatt tartásra szoruló tartása a gondozásának és ápolásának költségeire is kiterjed. létezik viszont egy felső korlát: a kötelezettel érvényesítő összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg. Ha a tartást a kötelezett a saját háztartásában biztosítja, akkor természetben köteles nyújtani, egyéb esetben pénzben szolgáltatja, időszakonként előre, meghatározott összegben. Az új Ptk. újítása, hogy a kiskorú érdekében a gyámhivatal, a szülő érdekében a járási hivatal is indíthat pert. Ez kiegészül azzal a szabállyal is, hogy aaki a tartásra rászorult szülő tartásáról a tartásra köteles gyermek helyett anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy szerződés alapján köteles lenne, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől. ( ez az idősek otthonát védő szabály) A tartást hat hónapnál régebbi dőre csak alapos okkal lehet érvényesíteni bírósági úton, viszont három évnél régebbi követelés érvényesítése kizárt.
Bár a jog mindig csak utolsó eszköze lehet a családon belül felmerült nézeteltéréseknek, a tapasztalatok szerint sajnos mégis szükséges a jogi szabályozás ezen a területen is. Érdemes tehát tisztában lenni jogainkkal és kötelességeinkkel e téren is, így legalább egy esetleges vitás helyzetben a peres eljárást elkerülhetjük és könnyebben megegyezünk békés úton. Két részes cikksorozatunk első részében azzal foglalkozunk, hogy ki kérheti és ki kötelezhető a rokontartásra; a második részben pedig a jogintézmény részleteit mutatjuk be. Ki lehet kötelezett és milyen esetben? Első sorban természetesen a szülő (hiányában a nagyszülő) köteles gyermekét eltartani, de a nagykorú gyermeknek is fennáll a tartási kötelezettsége rászoruló szülőjével (nagyszülőjével) szemben. A rokonsági fokban közelebb álló rokon tartási kötelezettsége pedig megelőzi a távolabbi rokonét (tehát, amennyiben szülőnk él, elsősorban az Ő kötelezettsége lesz eltartani a nagyszülőket). A felnőtt testvér pedig akkor kötelezhető kiskorú testvére tartására, ha ezt saját maga, házastársa, élettársa és tartásra rászoruló egyenesági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.
A mostohagyermek akkor köteles eltartani tartásra rászoruló mostohaszülőt, ha az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott. Mikor tagadhatom meg a rokonom eltartását? (Rokontartás megtagadása) Házastárs esetén akkor tagadható meg a tartás, ha a különélő házastárs érdemtelen, vagy a tartás veszélyezteti a kötelezett saját, valamint annak a megélhetését, akinek eltartására a házastársával egysorban köteles. Volt házastárs esetén akkor, ha nem önhibáján kívül szorul rá, vagy érdemtelenné vált (pl. ha szándékosan a másik volt házastárs érdekeit durván sértő magatartást tanúsított, vagy a társadalmi együttélés szabályait egyébként olyan módon és mértékben sértette meg, hogy a tartási kötelezettség teljesítése már nem várható el). Mind az egyenesági, mind oldalági rokonok körében a tartás alapvető feltétele, hogy a tartásra jogosult szintén ne legyen érdemtelen, illetve a kötelezett képes legyen a tartás nyújtására. Speciális eset, ha több tartásra jogosult van, és a kötelezett nem képes valamennyit eltartani, akkor a törvény egy sorrendet állapít meg: a gyermek és a szülő megelőzi a többi rokont, a leszármazó megelőzi a felmenőt, a közelebbi rokon megelőzi a távolabbi rokont, a gyermek megelőzi a házastársat, a házastárs megelőzi a többi rokont.
A tartás mértékét illetően, a szülő indokolt szükségleteit kell összevetni a tartásra köteles gyermek anyagi lehetőségeivel. Több tartásra köteles gyermek pedig anyagi viszonyai szerint köteles hozzájárulni a rászoruló szülő költségeihez – mondta el az Origónak a D. A. S. JogSzerviz szakértője. Dr. Sári Judit kifejtette: a konkrét ügyben Áron feleségével és három gyermekével él egy vidéki családi házban. Édesanyja sajnos évekkel korábban megözvegyült, s egészségi állapota is súlyosan romlani kezdett. Saját magát eltartani nem volt képes, így Áron úgy döntött házastársával és testvérével, hogy otthoni ápolót fogadnak hozzá. Édesanyja nyugdíja azonban korántsem fedezi a költségeket. Ki köteles az eltartására? E kérdéskört a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) szabályozza. Kimondja, hogy az jogosult tartásra a rokonaival szemben, aki önmagát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa, élettársa nincs. Két fontos eleme van e rendelkezésnek.