- Nyissátok ki az ablakot! - kiáltott Ferkó. - Fiacskám - szólt rá Bodonyi bácsi -, isten ments! Az ablakot kinyitni tilos. Mert az az éccaka halála. Ha az ablakot kinyitod, vége az éccakának. Vége a jókedvnek, vége a mulatságnak, mert akkor jön már a friss levegő, a friss ész, a friss baj… Móricz Zsigmond: Kerek Ferkó Úri muri ZOLTÁN. Kisjány… Van neked lelked? ROZIKA. Nincs. ZOLTÁN. Mindenkinek van. ROZIKA. Födje sincs mindenkinek. ZOLTÁN. Ez igaz… No, igyál. Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt. Olyan ez az élet mint valami dzsungel. Vadak élnek benne s marcangolják egymást és felfalják, akit lehet. Móricz Zsigmond (Rokonok) Mert várni, az nehéz. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat.
Ám ha az olvasó nem a történelmi tényekre és párhuzamokra figyel, elbűvölheti két tükör-portré: a szertelen, önkontrollt nélkülöző, de merész alkat (Báthory Gábor) és a fontolva haladó, józanul építkező, de görcsös, kételyek nyűgözte karakter (Bethlen Gábor) archetípusai, mellettük Móricz visszatérő két asszonyi alap-figurája, az erős, de rideg nő (Károlyi Zsuzsánna) és az ellenállhatatlan nőstény (Báthory Anna). A trilógia egyedülálló, saját mesenyelven szólal meg, túlzás nélkül állíthatjuk: e személyes élet-vallomás és egyszersmind kollektív számvetés a magyar epika egyik csodája.