bárha pecsétem Váddal az önnön szívemig ér: Mindenki gyanús nekem, aki él! " "Jöjjenek úgy hát ifju baráti! " Sorra belépdel sok dalia: Fáj nekik a hőst véribe' látni, S nem harc mezején elomlania. Erre se vérzik Bárczi fia. "Jöjjön az udvar! apraja, nagyja... Jöjjön elő Bárc, a falu, mind! " Megkönnyezetlen senki se hagyja, Kedves urára szánva tekint. Nem fakad a seb könnyre megint. "Jöjjön az anyja! hajadon húga! " Künn a leány, már messze, sikolt; Anyja reárogy, öleli búgva: Mindre nem érez semmit a holt: Marad a tört vér - fekete folt. "Jöjjön utolszor szép szeretője, Titkos arája, Kund Abigél! " Jő; - szeme villan s tapad a tőrre, Arca szobor lett, lába gyökér. - Sebből pirosan buzog a vér. Könnye se perdűl, jajja se hallik, Csak odakap, hol fészkel az agy: Iszonyu az, mi oda nyilallik!... Döbbenet által a szív ere fagy: "Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy! " Kétszeri mondást - mint lebüvölten - Hallgat el, aztán így rebegi: "Bárczi Benőt én meg nem öltem Tanum az Ég, s minden seregi!
Arany János: Tetemre hívás illusztráció: Zichy Mihály | Rajzok, Illusztráció, Képzőművészet
Arany János TETEMRE HÍVÁS A radványi sötét erdõben Halva találták Bárczi Benõt. Hosszu hegyes tõr ifju szivében; "Ime, bizonyság Isten elõtt: Gyilkos erõszak ölte meg õt! " Kastélyába vitette föl atyja, Ott letevék a hûs palotán; Ki se terítteti, meg se mosatja: Vérben, ahogy volt, nap nap után Hever egyszerû ravatalán. Állata õrzeni négy alabárdost: "Lélek ez ajtón se be, se ki!... " "Hátha az anyja, szép huga már most Jönne siratni? " - "Vissza! neki; Jaj, ki parancsom, élve, szegi! " Fojtva, teremrõl rejti teremre Halk zokogását asszonyi bú. - Maga, pecséttel, "hívja tetemre", Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú: Legyen a seb vérzése tanú. A palotát fedi fekete posztó, Déli verõn sem süt oda nap; Áll a tetemnél tiszti pörosztó, Gyertya, feszûlet, kánoni pap: Sárga viaszfényt nyughelye kap. "Jöjjenek ellenségi, ha voltak! " Jõ, kit az apja rendre nevez; Hiába! nem indul sebe a holtnak Állva fejénél az, vagy emez: "Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez. " "Hát ki?... " riad fel Bárczi sötéten, "Boszulatlan nem foly ez ösi vér; Ide a gyilkost!...
Közös munka eredményeképpen született Csajkovszkij (VI. ) Patetikus szimfóniájának már-már wagneri magasságokba emelkedő átirata, amely bonyolult ritmusképletekkel, sűrű basszusfutamokkal, virtuóz billentyűs megoldásokkal inkább a vájt fülű zeneértőket kívánja megszólítani. De nekik szól a kezdő tétel, a Vízállásjelentés is, amely progresszivitása mellett a dzsessz világába is elkalandozik. Összességében és vonulatában kiválóan felépített, erősen ELP-hatású anyag kerülhet tehát a lemezjátszó tányérjára, a maga idejében akár a hanglemezgyár sikertörténete is lehetett volna. Ha az intézményt épp hozzáértő szakemberek vezették volna… S most ismételten játsszunk el a gondolattal: vajon megszólalna-e a lelkiismeret, ha Arany János Tetemre hívás balladájához hasonlóan a szocialista kultúrpolitikáért felelős Aczél elvtársat, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatóját, Bors Jenőt és leghűségesebb vazallusát, a popcézárnak is nevezett Erdőst végigvezetnénk az általuk negligált, tönkretett, ám utólagosan jóvátételt nyert előadók sok esetben posztumusz kiadványain?